Standard

STAFFORDSHIRE BULL TERRIER

STANDARD

FCI-Standard N° 76/ 20. 01. 1998 / GB
STAFFORDSHIRE BULL TERRIER
Eredet : Great Britain.
Az első érvényes standard : 1987. 06. 24.
Csoport : Terrier.
Besorolás:
F.C.I. : 3-as fajtacsoport: Terrierek
Section 3 Bull type Terriers.
Without working trial.

1. Általános leírás:
Rövidszőrű, jó felépítésű kutya, testmagasságához képest rendkívül erős, jól izmolt, élénk, rendkívül mozgékony.

2. Sajátos jegyek:
Történelmi hátteréből kedvezően, zabolátlanul bátor és kitartó. Rendkívül intelligens kutya. Barátságos, viszont nem alattomos. Gyermekekkel rendkívül barátságos.

3. Természet:
Merész, bátor és abszolút megbízható. A harmadik standardzáradék az alacsony ingerküszöb. A természeti jegyeknek, a fajtára jellemzőnek kell maradni, ez mindig szolgál valami meglepetéssel. A félénkség, gyávaság a harcmúltnak köszönhetően, nincs és nem is lehet jelen.

4. Koponya és fej:
Rövid, mély, valamint széles felsőfej. Nagyon jellegzetes pofaizomzat, hangsúlyos stop/rövid pofa, fekete orr. A pofahossz aránya a felsőfejhez képest 1/3 : 2/3, kell hogy legyen. 1/3 az orrhegytől a stopig, ez a hirtelen lejtő a két szem között a pofáig, és 2/3 a stoptól a hátsó főcsontig. A Stafford feje kidolgozott, épp úgy néz ki, mint egy kis gyümölcs (pl. barack ), mely a tarkótól a szemek között a stop végéig tart. Bizonyára érthető, hiszen az izomzat mindkét oldalon a hasíték oldalán kell, hogy elhelyezkedjen a fejen, a szemektől az orr negyedéig. A pofaizomzatnak erősen hangsúlyozottnak kell lennie, ezt „CHEEK BUMPS”-nak (boltozatos pofaizomnak) nevezik.

5. Fülek:
Rózsafül, vagy félig lelógó, nem nagy, vagy lógó. Az álló fül kifejezetten nem kívánatos. Ehhez keveset lehet hozzáfűzni, de hangsúlyozni kell, hogy a kutya összképét a fülállás erősen meghatározza. A nem típusos fülek, ahogy a fej oldalán lógnak, rendezetlenül, kevésbé attraktívan néznek ki.

6. Szemek:
Lehetőleg sötét szemszín előnyös, világosabb szőrzetnél megengedett a világosabb szemszín. Kerek, közepes nagyságú és úgy ültetett, hogy a kutya előre nézzen. Sötét szemhéj. A szemeknek nem szabad túlságosan közel ülniük egymáshoz, nem
szabad hangsúlyosnak lenni, ezzel a kutya összképét erősen megtörné.

7. Pofa:
Az ajkak tömörek, szorosan fekvők. Erős állkapocs, nagy fogak, tökéletes szabályos és hiánytalan fogazat (olló). Ezért hívják így, mert a felső metszőfogak rálapulnak az alsókra, és valós helyükön állnak az állkapocsban. Ez a leírás olyan kimerítő, hogy nem szükséges egyéb hozzáfűznivaló.

8. Nyak:
Aránylag rövid és erősen izmolt. A külső vonalban behatárolt. A könyökhöz vezetve folyamatosan rásimul. Újra egy jó leírás, de sajnos nem tesz említést arról, hogy a nyakon, egy bizonyos helyen izomcsomó látszik a tarkócsont és a nyakvonal vége között. Ezt koronának nevezik Angliában. Ez a nyakvonal a kanoknál megfigyelhető fajtajegy.

9. Mellső láb:
Egyenes futású és „erős csontú”, széles kiállású, kiugrás nélkül az alsó lábszárnál. Az alsó lábszár a mancsba könnyen beállított. A könyök testhez simuló, nem kiálló. A standard megkívánja, hogy a mozgása aránylag széles kiállással történjen (térölelő járásmód). Figyelni kell azonban a túlzásokra. Egy „bulldog front” biztosan nem az, amire gondoltak. A könyöknek nem szabad kiállnia vagy lazának lennie. Az általános testformáknak passzolnia kell. Ideális esetben a könyök szabályosan záródik a bordákhoz. Semmiféleképpen nem szabad a könyöknek megereszkednie úgy, hogy a folyamatos mozgást csorbítsa, és a nyaknak simulékonyabb csatlakozása a testhez lehetetlen legyen. Egy Staffordnak biztosan kell állnia a lábán. Ehhez a mancsnak egészen könnyedén kiállónak kell lennie. A mellső lábak enyhe kifordulása (várakozó állás) a jobb súlyelosztás végett az erőteljes mellizmot követeli meg. A standard szerint a farkas karom a mellső lábakon nem levágandó, ha a farkas karom a hátsó lábakon jelentkezik, akkor el kell távolítani.

10. Törzs:
Rövid és tömzsi, vízszintes felső vonal, széles front. Mély mellkas, erős bordázat. A törzs jól izmolt. Egy erőteljes kompakt kutyát követel meg a standard, erős háttal, a hátlapon a lapocka nem elálló. A felső vonalnak vízszintesnek kell lennie, egész könnyedén felemelve az ágyékterületet. Egy erős, boltozott „pontyhát” nem
kívánatos, igaz, hogy a hát közepén lehet egy kis boltozat vagy megereszkedő, vagy kiemelkedő a keresztcsont miatt. Az ágyék-rész elegáns, az összeköttetésnek az utolsó bordacsont és a csípőcsont között kompaktnak, nem túl hosszúnak kell lennie. A frontrész a lábak között, széles kell, hogy legyen, úgy hogy a tüdőnek a mellkasban elegendő hely jusson. A mellkas mély, a bordáknak ki kell boltozódnia ahhoz, hogy a tüdő és a szív jól elférjen, ezáltal a kutya jól tud dolgozni. Egy jó kondícióban lévő kutyának nem lehet csüngő hasa.

11. Hátsó láb:
Erősen izmolt, ugrásra kész mély állás, jó térdszögelés, hátulról nézve az állat állása paralell. Legfontosabb a paralell állás, minden ettől eltérő hibának minősül. A csánk erősen szögeltnek kell, hogy legyen, a térd maradjon normál szögelésű.

12. Mancsok:
Erős, közép nagy és kerek. Egyszínű kutyáknál a karom fekete. Kinézetre jól csontozottnak kell lennie. Szűk egymás mellett álló mancsok. Valós kapcsolat a kutya és a nagysághoz mérten.

13. Farok:
Középhosszú, mélyen ülő, vége szabadon futó és aránylag mélyen hordott. Könnyed hajlatú legyen, mely a régi utcai nyomóskúthoz hasonlít. Semmiféleképpen nem emelheti nyugalmi állapotban a háta fölé, kivéve izgalmi állapotban, de nem eltúlozva. Megfigyelhető, hogy a kutya ösztönösen felemeli a farkát, ha másik kutyát lát (dominancia). Azt mondják, hogy a Stafford farka azért ilyen erős, mert mint harci kutya gyakran került a padlóra és a farkával segítette magát jobb pozícióba.

14. Mozgás:
Szabad erőteljes és erőtakarékosan folyamatos. Elölről vagy hátulról figyelve a kutyát a lábak párhuzamosan mozgnak. A hátsó lábaknak erőteljes lökést kell adniuk. Ez a leírás valóban átfogó. Egy jó mozgású kutya, amely büszke és szabad, jó benyomást kelt.

15. Szőrzet:
Kemény rövid és szorosan illeszkedő. A szőr egy jól kondicionált Staffordnál fényesen ragyog. Érintéskor érezhetően kellemes.

16. Szín:
Vörös, sárga, fehér, fekete vagy kék. Mindegyik ezek közül fehérrel keveredhet. Minden variáció csíkossal vagy csíkos fehérrel keverve. A fekete cserszín, vagy májszín kifejezetten nem kívánatos. A kék színűek is elfogadottak, de nem jól örökítik a pigmentációt.

17. Magasság és súly:
A súly kanoknál:12,7-17,2 kg, szukáknál: 10,9-15,4 kg. Elfogadott marmagasság 35,6-40,6 cm. A marmagasságnak és a súlynak egymással szemben arányosnak kell lennie. Igazán nem könnyű a súlyt és a marmagasságot tökéletesen eltalálni. A fiatal kutyákat gyakran a standardhoz hasonlítják, az érettség végére minden megváltozik és magasabb súly lesz a kívántnál.

18. Hibák:
Minden ami a standardba foglaltaktól eltérő, hibának számít. A súlyt, magassági hibáknál figyelembe kell venni, úgy, hogy mindig a súlyhoz igazodjunk. A mai szabályok szerint, ha egy kutya sok hibával rendelkezik, még mindig indítható központi osztályban, melyet vadászkutya standard szerint bírálnak.

19. Egyéb:
A kanoknak szemmel látható két normál nagyságú herével kell rendelkezniük.